Épületszerkezeti rezgés terjedés

Az épületszerkezeti rezgésterhelés a vonalmenti illetőleg pontszerű rezgésforrás rezgéskibocsátásának mértékétől, sajátosságaitól, védendő létesítmény közelségéből alakulhat ki. A rezgésterjedést a közvetítő talaj végzi, majd a rezgésforrás környezetében elhelyezkedő épületek alapozásukon keresztül a talajtól kapnak rezgésterhelést, amely dinamikai hatást fejt ki az épületszerkezetekre, terheli azokat. A rezgés épületekre gyakorolt hatását és határértékeit és számítási módját a MSZ 13018: 1991 számú „Rezgések épületre gyakorolt hatása” című szabvány írja le. A szabványban előírt mérési módszerek és határértékek különös figyelmet érdemelnek, mert az épületek biztonságára vonatkoznak. Ha egy épület tartószerkezete dinamikai hatás következtében károsodást szenved, a károsodás után általában nem állítható helyre teljes szilárdságában és dinamikai szempontból csökkent értékű, – kedvezőtlen esetben - életveszélyes marad. A szabvány 1. táblázata tartalmazza az épületszerkezetekre megengedett – az értékelés alapjául szolgáló – (v_i) rezgéssebesség megengedett legnagyobb értékeit a rövididejű rezgéshatásokra vonatkozóan. Ez az érték lakóépületekre és hasonló jellegű épületekre (a táblázat 2. sora) vonatkozik. Ha a rezgésterhelés nem éri el a lenti értékeket, akkor az épületek használati értékének csökkenését okozó károsodások nem lépnek fel.