A komposztálás olyan, alapvetően aerob biológiai folyamat, melynek során a hulladékok, melléktermékek szerves anyagaiból humuszszerű termék alakul ki. A mezőgazdaságban, különösen a kertészetekben régóta ismert és alkalmazott módszer. Újabban a biológiailag bontható szerves hulladékok, így városi biomassza, szennyvízsizsap, rothasztott szennyvíziszap, stb. hasznosítására is alkalmazzák.
Komposztnak nevezzük azt a morzsalékos, sötétbarna színű talajszerű, nagy szervesanyag-tartalmú anyagot, amely holt szerves anyagból, biomasszából, szerves hulladékokból, biológiai eredetű maradványokból elsősorban mikroorganizmusok tevékenységének hatására jön létre, megfelelő külső körülmények mellett (oxigén, nedvességtartalom).
A mikroorganizmusok intenzív légzés és energiatermelés közben elbontják a szerves széntartalmú anyagokat, a szenet széndioxiddá oxidálják. Ez a folyamat a mineralizáció. Miközben a komposzt mikroorganizmusai rengeteg szenet "ellélegeznek", a komposztált szerves anyagban lévő nitrogén részben beépül a mikroorganizmusok sejtjeibe, részben a humuszban marad, vagyis feldúsul a szénhez képest. Ebből adódik a humusz növényi tápanyagtartalma, és a talaj tápanyagtartalmának pótlására való alkalmassága.
A holt szerves anyag másik részét nem bontják le a komposzt mikroorganizmusai, a nehezebben bomló, nagymolekulájú szerves anyagok és a biológiai bontás maradékai feldúsulnak, majd kémiai átalakulásokon mennek keresztül, egyre nagyobb molekulákká kondenzálódnak és polimerizálódnak, vagyis humuszanyagok keletkeznek belőlük, melyek egy bizonyos méret elérését követően már stabil, nem biodegradálódó makromolekulákká állnak össze. Ezek, a kolloid mérettartományt elérő molekulák adják a szerkezeti humuszt a talajban, ezen alapszik a komposzt talajszerkezet-javító hatása.