Ugrás a tartalomra

Ózon

Kép forrása
http://index.hu/tudomany/ozon1003
Leírás szerzője
KÖRINFO

1840-ben Christian Friedrich Schönbein fedezte fel. A három oxigénatomból álló instabil molekulát szúrós szagú, standard hőmérsékleten és nyomáson halványkék színű mérgező gáz. Az ózonnak nagy szerepe van a földi légkör hõháztartásában és a káros ibolyántúli sugárzás elnyelésében, visszaverõdésében. Erős oxidáló hatásának köszönhetően 600-3000-szer erősebb fertőtlenítő hatással bír, mint a klór. Az ózon instabil vegyület, bomlása során egy egyatomos rendkívül reagens, úgynevezett nascensz oxigén és egy közönséges oxigénmolekula (O2) keletkezik.

Megtalálható a talaj vegyületeiben, a vízben és az ózonpajzsban. Az ún. koronakisülés hatására villámcsapás közelében nagy mennyiségben képződik. Minden 185 nm közeli hullámhosszú UV sugárzás ózont fejleszt. Sok berendezés is termel ózont, mint például a szolárium, a fénymásológép és a legtöbb halogénizzó.

Az ózon a szmog egyik összetevője, az egészségre káros. Többlépcsős folyamatban keletkezik. Első lépésként az iparból, a közlekedésből, a háztartásokból, stb. származó nitrogén-monoxidból nitrogén-dioxid keletkezik. A nitrogén-dioxid fény hatására elbomlik nitrogén-monoxiddá, valamint atomos oxigénné. A keletkezett atomos oxigén egy oxigénmolekulával ózont alkot. A folyamatban az ózonon kívül rendkívül mérgező peroxi-acetil-nitrát valamint salétromsav is keletkezik. A felszínközeli ózonképződést elősegíti a száraz, meleg levegő, az erős napsütés és a nitrogén-oxidok, szénhidrogének, szén-monoxid magas koncentrációja. Az ózon keletkezése és elbomlása egyidejűleg megy végbe, ezért természetes körülmények között az ózon mennyisége a légkörben állandó.

További érdekességek találhatók az alábbi, angol nyelvű honlapon:
http://www.eea.europa.eu/maps/ozone/welcome