Az újskóciai Springhill szénbányában hármas bányakatasztrófa játszódott le 1891-ben, 1956-ban és 1958-ban.
Az első esetben a bányában felgyülemlett szénpor gyulladt meg és hatalmas erejű robbanással megölt 125 embert.
1956-ban ismét a szénpor gyulladt be először, az egyik kijárat-közeli járatban. Ezt tovább tetézte az, hogy az elszabadult csillék, amint lefele zuhanatak a bányába, elvágtak egy nagyfeszültségű vezetéket, mely mint egy fáklya meggyújtotta bánya mélyebb járataiban is a szénport. A mentőalakulatok 88 bányász életét megmentették, de 39 embert nem tudtak kimenteni.
1958-ban egy szeizmikus esemény, egy természetes földmozgás indította be a tragikus eseményeket. Három hullámban jött a földrengés. A bányászok egy része biztonsági kamrákba menekült és ott várhatta ki a bányamentőket, az utolsó túlélőt egy héttel a szerencsétlenség után mentették ki. 75 bányász nem tudott elmenekülni, az ő holttestüket csak jóval a katasztrófa után tudták felszínre hozni, súlyosan sérült állapotban.