Egy olyan folyamat, melynek során a szennyvízben lévő foszfor és nitrogén túl nagy mennyisége a víz elalgásodásához vezet. Eutrofizálódás folyamán az állóvizekben a tápanyag feldúsul, ezért elszaporodnak az elsődleges termelő szervezetek: fitoplankton, gyökerező hínár-, mocsári növények. Az eutrofizáció természetes és mesterséges tavakban egyaránt előfordul. Vízfolyások esetén az eutrofizáció a hígulás, valamint az elkeveredés miatt nem olyan jelentős.
A szennyeződés szennyvízkibocsátással és természetes folyamat által alakulhat ki. Az emberi tevékenységből származó foszfor és nitrogén vegyületek a mezőgazdaságból, az iparból és a közlekedésből, és nem utolsó sorban a háztartásokból szennyvízkibocsátás során kerülnek ki. A növényi tápanyagok természetes úton is bekerülhetnek tavainkba: befolyással, széllel érkezve, esővízzel bemosódva.
Az eutrofizálódást okozó növényi tápanyagokon főleg az ortofoszfátot és a különböző nitrogénformákat értjük, mint a nitrit, nitrát, ammónium. Általában az eutrofizálódás beindulása szempontjából az ortofoszfátot tartjuk a fontosabb tényezőnek, mert ez van limitáló mennyiségben, tehát a nitrogénformák feleslegben szoktak lenni a foszfáthoz viszonyítva, ettől azonban helyenként lehetnek eltérések. A vízfelszín növénnyel borítottsága fordítottan arányos a növények számára rendelkezésre álló fény mennyiségével: minél dúsabb a növényzet, annál kevesebb fény jut a víz alsóbb rétegeibe. Így a növények, bár túlzottan elszaporodnak, saját pusztulásukat idézik elő. A növényi elszaporodás oxigénhiányhoz is vezet, melynek egyenes következménye a halpusztulás.