Állati minták fémtartalmának meghatározása

Kép forrása
photo.freeblog.hu
Leírás szerzője
Fenyvesi Éva

A mintavételt (hal, kagyló, giliszta) követően a mintákat megtisztítjuk, majd hűtőszekrényben tároljuk a feldolgozásig. A feldolgozást szövetminták vételével kezdjük. Ezeket feldolgozhatjuk ilyen állapotukban vagy megszáríthatjuk a mintákat. Mindenképpen megmérjük szárazanyag-tartalmukat. A mintákat daraboljuk, homogenizáljuk, majd elvégezzük a roncsolást.

A roncsolásra alkalmazott módszer lehet:

  • Nagynyomású oldási, feltárási módszer
  • Atmoszférikus nyomáson történő száraz roncsolás
  • Speciális termikus bontási, hamvasztási módszerek
  • Atmoszférikus nyomáson történő nedves roncsolás.

A kapott szuszpenziót megszűrjük, és a szűrletből meghatározzuk a nehézfém-tartalmat a következő technikák valamelyikével:

Atomspektroszkópiai módszerek: 

  •  ICP-OES (induktív csatolású plazma optikai emissziós spketrometriás módszer),
  •  L-AAS (láng-atomabszorpciós módszer) 
  •  Hg-AAS (higany-atomabszorpciós módszer) 
  •  HIDR-AAS (hibrid-atomabszorpciós módszer) 
  •  L-OES (emissziós lángfotometriás módszer)

Tömegspektrometriás módszerek: 

  •  ICP-MS (induktív csatolású tömegspketrometriás módszer)

Az eredményeket a minták szárazanyag-tartalmára vonatkoztatjuk.

Szerző által felhasznált források

Simon Edina: Környezetanalitikai módszerek az ökológiában. http://ecology.science.unideb. hu/files/05-kornyezetanalitika.pdf