A perzisztens, bioakkumulációra hajlamos és toxikus vegyi anyagok (PBT = Persistent, Bioaccumulative and Toxic) gyakran végzik a talajban, mert nem bomlanak, nem oldódnak, nem biodegradálódnak és a szilárd szerves fázishoz, vagyis a humuszhoz vonzódnak.
A dioxin például, ami égetéskor keletkezik a klórozott polimerekből, például a PVC-ből, a kémények füstjéből a szállóporral kerül a talajra. A szállóporral és a talaj porával a növényekre kerül, és a növényekkel tovább a növényevők szervezetébe. Minden egyes lépésnél koncentrálódik ez nagyon veszélyes, mutagén, reprotoxikus vegyület.
Az ember a növényevő húsát fogyasztva viszi be a dioxint a szervezetébe. Szoptatós anyák tejében további felhalmozódás történhet, − lévén, hogy a dioxin a zsíros fázishoz vonzódik − így az anyatejjel táplált csecsemők már a talajban lévő koncentráció sokszorosát kapják.
A lépésről lépésre növekvő mennyiség a hatványozott biokoncentráció eredménye. Ha a növényevőben a fűben lévő koncentráció ötszöröse alakul ki, az anyatejben pedig annak ötszöröse, akkor a gyermek már a fűhöz képest 25-szörös dioxinmennyiséggel lesz terhelt.
A kép alatt kis diagramok mutatják a koncentráció növekedését, a biomagnifikációt.