Ugrás a tartalomra

Nem illékony alifás szénhidrogén-tartalom gázkromatográfiás meghatározása

Kép forrása
Fenyvesi Éva
Leírás szerzője
Fenyvesi Éva, Hajdu Csilla

Szabványosított módszer az extrahálható, 160-520°C forráspont tartományba eső szénhidrogén-tartalom meghatározására. A környezeti vagy egyéb mintából oldószerrel vagy oldószereleggyel teljes vagy részleges extrakciót hajtunk végre. Az extrahált szénhidrogéneket megfelelő töménységűre koncentrálva történik a gázkromatográfiás mérés, melynek lényege, hogy a vizsgálandó extraktumot gőz formájában (tehát elpárologtatva) egy hosszú gázkromatográfiás oszlopon vagy kapillárison vezetjük keresztül. A hosszú úton az egyes komponensek különböző sebességgel haladnak, méretük, kémiai tulajdonságaik, mozgékonyságuk szerint. A mozgékonyság-különbséget tovább növelhetjük az oszlop töltetének tudatos megválasztásával. Az egymástól elválasztott komponenseket detektorba vezetve határozzuk meg a koncentrációval arányos jelet.

 Ezek a szénhidrogének (pl. kőolajszármazékok, hajtóanyagok, növényi olajok, policiklikus aromás szénhidrogének egy része, stb.) származhatnak vízből, szennyvízből, talajból, üledékből, biológiai mintából, élelmiszerekből, stb.  határozzuk meg ezzel a módszerrel.

A módszer lépései:

  • 1. szerves oldószeres extrakció
  • 2. mintatöményítés
  • 3. tisztítás szilikagél töltetű oszlopon
  • 4. mintatöményítés
  • 5. műszeres mérés gázkromatográffal
  • 6. kromatogram értékelése minőségi és/vagy mennyiségi szempontból.
Szerző által felhasznált források

MSZ 21470-94:1998

EPA standard method 3500B, http://www.caslab.com/EPA-Method-3500B/, http://www.epa.vic.gov.au/Waste/docs/EPA-recommended-methods-analysis-of-contaminant-levels.pdf  

Mokka-Körinfo adatlap 15. és 377.