Vegyjel: Ba
| Rendszám | 56 | 
| Atomtömeg | 137.33 g/mol | 
| Elektronegativitás | 0,9 | 
| Sűrűség (20°C-on) | 3.5 g/cm3 | 
| Olvadáspont | 725 °C | 
| Forráspont | 1640 °C | 
| Atomsugár | 0.222 nm | 
| Ionsugár | 0.135 | 
| Izotópok | 16 | 
| Elektronszerkezet | [ Xe ] 6s2 | 
| Első ionizációs energia | 502.7 kJ/mol | 
| Második ionizációs energia | 965 kJ/mol | 
| Standardpotenciál | - 2.90 V | 
| Felfedezte | Sir Humphrey Davy 1808-ban | 
A bárium egy ezüstös-fehér színű fém, amely megtalálható a környezetben. A természetben szabad állapotban nem, csak vegyületeiben fordul elő, például kénnel, szénnel vagy oxigénnel kombinálva. Puha, könnyű fém, sűrűsége a vas sűrűségének a félével egyezik meg. A levegőben oxidálódik, a vízbe dobott bárium hidrogéngáz képződéssel járó reakció során maró tulajdonságú bárium-hidroxiddá alakul. Reagál szinte az összes nem fémes anyaggal.
Alkalmazások:
Gyakran használják bárium-nikkel ötvözetként vákuumcsövek gyártásánál oxigén eltávolítására. Ugyancsak használják foszforeszkáló lámpákban tiszta bárium-szulfidként. Báriumvegyületeket használnak az olaj- és gáziparban alkalmazott fúróiszapokban, továbbá festékek, cserepek, téglák, üvegek és gumik gyártásánál. A tűzijátékokban a bárium-nitrát magnéziummal keverve zöld színnel ég.
