Ennél a tesztnél a sejtkultúrákat a vizsgálandó vegyianyag hatásának metabolikus aktiváció* mellett és nélkül is kiteszik. Ezután megfelelő ideig tápközegben inkubáljuk a sejteket, hogy növekedés közben a kromoszómák vagy a magorsó károsodása megnyilvánulhasson. Ha bármelyik ezek közül károsodik, az mikronukleuszok képződéséhez vezet az interfázisban lévő sejtben és beindítja abba a fázisba való álatalakulást, melyben a sejt igen érzékeny az aneuploiditásra (abnormális kromoszómaszám, vagy abnormális kromoszómák megfelelő számban).
Az így kapott interfázisú sejteket begyűjtik, majd megfestik, végül mikroszkóp alatt vizsgálják, hogy található-e mikronukleusz a sejtben. Ideálisan csak azokat a mikronukleuszt tartalmazó sejteket szabad összeszámolni, melyek teljes sejt és sejtmagosztódáson mentek keresztül a vizsgálandó anyaggal való kitettség után.
*Metabolikus aktiváció:
A sejteket egy ún. anyagcsere aktiváló rendszer jelenlétében és nélküle is kezelni kell a vizsgálandó vegyianyaggal. A legáltalánosabban használt ilyen rendszer a kofaktor-kiegészítésű posztmitokondriális frakció, melyet rágcsálók májából állítanak elő. Ezeknek a rágcsálóknak a máját enzimindukáló ágensekkel kezelték korábban, mint pl.: aroclor vagy fenobarbitál és ß-naftoflavon keveréke.