Vegyjel: Zr
Rendszám | 40 |
Atomtömeg | 91.22 g/mol |
Elektronegativitás | 1.2 |
Sűrűség (20°C-on) | 6.49 g/cm3 |
Olvadáspont | 1852 °C |
Forráspont | 4400 °C |
Atomsugár | 0.160 nm |
Ionsugár | 0.08 nm (+4) |
Izotópok | 11 |
Elektronszerkezet | [ Kr ] 4d2 5s2 |
Első ionizációs energia | 669 kJ/mol |
Második ionizációs energia | 1346 kJ/mol |
Harmadik ionizációs energia | 2312 kJ/mol |
Negyedik ionizációs energia | 3256 kJ/mol |
Felfedezte | Martin Klaproth 1789-ben |
A cirkónium egy nagyon erős, képlékeny, ezüstszürke fém. Kémiai és fizikai tulajdonságai hasonlóak a titánéhoz. Rendkívül ellenálló a hővel és korrózióval szemben. A cirkónium könnyebb, mint az acél és keménysége hasonló a rézéhez. Ha finom eloszlású, a fém spontán meggyulladhat a levegőben, különösen magas hőmérsékleten. A cirkónium por fekete színű és nagyon veszélyes, tűzveszély anyagnak tekintik. Savakban és lúgokban nem oldódik.
Alkalmazások:
Felhasználják ötvözetek készítésére, amelyeket nukleáris reaktorokban alkalmaznak, mivel a neutronokat nem nyeli el könnyen. Katalizátorokban, gyújtólapocskákban és kemencékben is használják. A fő felhasználási terület a tűzálló anyagok készítése (ZrSiO4). Ékszereket is készítenek a természetben is előforduló baddeleyitből, amelynek jellemző kémiai összetétele cirkónium-dioxid, ismert nevén cirkónia kő. A fémet sok más célra is felhasználják, mint például fényképészeti villanókörtékben, sebészeti műszerekben, elektronikus vákuumcsövekben maradék gáz eltávolítására. A papír-és csomagolóanyag iparban úgy vélik, hogy a cirkónium vegyületekből jó felületi bevonatok készíthetőek, mert a vízzel szemben kiválóan ellenáll és nagyon jó a szilárdsága.