A hulladékégetés, hasonlóan a hulladéklerakáshoz amolyan "end of pipe" megoldás a hulladékhierarchiában, vagyis a végeredményt (az indokolatlanul nagy mennyiségű) hulladékot igyekszik kezelni, nem pedig a megelőzésre, az újrahasználatra, újrafeldolgozásra vagy nyersanyagkénti hulladékhasznosításra törekszik.
Ha a hulladék égetését energiatermeléssel kötjük össze, nő a környezethatékonyság az önmagában történő égetéshez képest. Ugyanakkor az energiatermelés megkövetel bizonyos állandó (alkalmasint növekvő) szintet, ami azt jelenti, hogy a kapcsolt technológia igényli a hulladékot.Tehát nem hat a hulladéktermelés ellen.
A hulladék aerob égetésekor CO2, nitrogénoxidok, kéndioxid, dioxinok, furánok és egyéb toxikus égéstermékek keletkeznek és toxikus fémek kerülhetnek a levegőbe. Ezen kívül a maradék, a hamu és pernye is tartalmazhat toxikus anyagokat, így annak lerakása, depóniákban tárolása további káros következményekkel járhat, illetve költséges megelőző intézkedésekre (izolálás, csurgalékgyűjtés és kezelés, monitoring, stb.) van szükség.
Ha az égetést, enegianyeréssel vagy anélkül, például a komposztáláshoz és a komposzt talajra hasznosításához hasonlítjuk, akkor kétségtelen, hogy az utóbbi mellett kellene döntenünk, feltételezve természetesen, hogy a hulladékok valóban szelektíven kerülnek gyűjtésre, hogy a komposzttal nem kerülhetnek veszélyes anyagok a talajokra.
A többi, a hulladék mennyiségét nagyban csökkentő megoldás, a megelőzés, az újrahasználat, az újrafeldolgozás különféle fajtái lényegesen hatékonyabb módszereknek bizonyulnak a környezet és az emberi egészség szempontjából, felette állnak az égetésnek a hulladékhierachiában.