A szilícium megtalálható számtalan formában és változatban a természetes szilikátokban. A természetben az oxigén után a leggyakrabban előforduló elem. A szilárd földkéreg 27,72%-a, míg az oxigén alkotja 46,6%-át, a szilícium után pedig a következő elem az alumínium, amely 8,13%-ban található a földkéregben. A kereskedelemben megtalálható szilíciumot homokból állítják elő. Néhány szilikátot bányásznak is pl.: talkum, földpátok, olivin, perlit, kaolinit. Ritkán előforduló, értékes változatai az opál és az achát, amelyek csillogó ásványok.
Élettani hatásai:
A szilícium elemi formában és vegyületeiben sem mérgező. A szilícium por károsíthatja a tüdőt, laboratóriumi állatoknál enyhe tüdőelváltozásról számoltak be szilícium por injekció hatására. A kristályos szilícium irritálja a bőrt és a szemet, belégzés irritálhatja a tüdőt és a nyálkahártyát. Néhány epidemiológiai tanulmányban számoltak be statisztikailag szignifikáns elhalálozásokról vagy olyan immunológiai és autoimmun betegségekről, amely szilíciumnak-kitett munkavállalók kőrében következett be. Ezek a betegségek és rendellenességek lehetnek: scleroderma (= kemény bőr), reumatoid artritisz (ízületi gyulladás), szisztémás lupus erythematosus (a test több szervét érintő autoimmun betegség) és sarcoidosis (szarkoidózis).
Hatása a környezetben:
Negatív környezeti hatásairól nem számoltak még be.