Vegyjel: Cl
| Rendszám | 17 | 
| Atomtömeg | 35.453 g/mol | 
| Elektronegativitás | 3.0 | 
| Sűrűség (20°C-on) | 3.21*10 -3 g/cm3 | 
| Olvadáspont | -101 °C | 
| Forráspont | -34.6 °C | 
| Atomsugár | 0.127 nm | 
| Ionsugár | 0.184 (-2) nm ; 0.029 nm (+6) | 
| Izotópok | 4 | 
| Elektronszerkezet | [Ne] 3s23p5 | 
| Első ionizációs energia | 1255.7 kJ/mol | 
| Második ionizációs energia | 2298 kJ/mol | 
| Harmadik ionizációs energia | 3822 kJ/mol | 
| Standardpotenciál | - 1.36 V | 
| Felfedezte | Carl Wilhelm Scheele 1774-ben | 
A klórt 1774-ben fedezte fel Carl Wilhelm Scheele, aki tévesen azt gondolta, hogy oxigént is tartalmaz. Nevét 1810-ben Humphry Davy adta, aki kimutatta, hogy valójában egy elemről van szó.
 A tiszta klór kétatomos sárgászöld színű gáz, a neve is a színére utal (chloros zöldessárgát jelent görögül). A gáz két és félszer nehezebb, mint a levegő, intenzív, kellemetlen, szúrós szagú és rendkívül mérgező. Folyékony és szilárd halmazállapotban erős oxidálószer, ezért fehérítésre és fertőtlenítőszerként alkalmazzák. Fertőtlenítő hatása baktériumölő tulajdonságán alapul, amelyet először Semmelweis Ignác, magyar szülészorvos alkalmazott eredményesen a gyermekágyi láz visszaszorításában. 
 
Alkalmazások:
Fő felhasználási területei: víztisztítás, fertőtlenítőszerek, fehérítés, mustárgáz (harcigáz). Széles körben használják számos termék előállításához. Közvetlenül vagy közvetve alkalmazhatják papír termékek, fertőtlenítőszerek, színezékek, élelmi-, rovarirtó szerek, festékek, kőolajtermékek, műanyagok, gyógyszerek, textíliák, oldószerek gyártásánál. Az élelmiszeriparban E 925 kóddal említik. Felhasználják az ivóvíz tisztításánál baktériumok és egyéb mikroorganizmusok ellen. Az újrahasznosított papír előállításánál a tinta eltávolítására. Szerves vegyületek előállításánál is gyakran alkalmazzák, pl.: klorátok, kloroform, szén-tetraklorid és bróm kitermelése. Az iparban a klórt elsősorban szerves szintézisekben használják fel hajtógázok, tisztítófolyadékok és monomerek előállításához.
