Fluor

Kép forrása
http://en.wikipedia.org/wiki/File:Fluorine.jpg
Leírás szerzője
Gruiz Katalin

Vegyjel: F

Rendszám

9

Atomtömeg

18.998403 g/mol

Elektronegativitás

4.0

Sűrűség (20°C-on)

1.8*10-3 g/cm3

Olvadáspont

-219.6 °C

Forráspont

-188 °C

Atomsugár

0.135 nm

Ionsugár

0.136 nm (-1) ; 0.007 (+7)

Izotópok

2

Elektronszerkezet

[ He ] 2s22p5

Első ionizációs energia

1680.6 kJ/mol

Második ionizációs energia

3134 kJ/mol

Harmadik ionizációs energia

6050 kJ/mol

Standardpotenciál

- 2.87 V

Felfedezte

Henri Moissan 1886-ban


A fluor vékony rétegben színtelen, egyébként gyengén sárgás színű, átható szagú, a levegőnél kissé nehezebb, mérgező gáz. Reakcióképes, még a nemesgázokkal is reagál, leginkább elektronnegatív elem. Megtámadja az üveget, reagál fémekkel, vízzel. Erős oxidálószer, nagyon erősen korrodáló. Tűzveszélyes, fényes lánggal ég. Az égő fluort gyakorlatilag nem lehet eloltani.

Alkalmazások:

A fluort felhasználták az atombomba kivitelezésénél a második világháború idején. Az UF6 (urán-hexafluorid) előállításához, urán izotópok elválasztásához. A félvezető iparban és a nanotechnológiában használják a fluor plazmát maratásra. Felhasználják a hidrogén-fluoridot matt üveg előállítására, mivel marja az üveget. Fluorozott polimerekből készítenek tapadásgátló bevonatokat: teflon. Hűtőgépekben még alkalmaznak freont, mint hőszállító közeget. A fluor megtalálható egyes érzéstelenítőkben, antibiotikumokban, gombaölőszerekben, adalékként egyes fogpasztákban mint fogszuvasodást gátló szer.