Vegyjel: F
Rendszám | 9 |
Atomtömeg | 18.998403 g/mol |
Elektronegativitás | 4.0 |
Sűrűség (20°C-on) | 1.8*10-3 g/cm3 |
Olvadáspont | -219.6 °C |
Forráspont | -188 °C |
Atomsugár | 0.135 nm |
Ionsugár | 0.136 nm (-1) ; 0.007 (+7) |
Izotópok | 2 |
Elektronszerkezet | [ He ] 2s22p5 |
Első ionizációs energia | 1680.6 kJ/mol |
Második ionizációs energia | 3134 kJ/mol |
Harmadik ionizációs energia | 6050 kJ/mol |
Standardpotenciál | - 2.87 V |
Felfedezte | Henri Moissan 1886-ban |
A fluor vékony rétegben színtelen, egyébként gyengén sárgás színű, átható szagú, a levegőnél kissé nehezebb, mérgező gáz. Reakcióképes, még a nemesgázokkal is reagál, leginkább elektronnegatív elem. Megtámadja az üveget, reagál fémekkel, vízzel. Erős oxidálószer, nagyon erősen korrodáló. Tűzveszélyes, fényes lánggal ég. Az égő fluort gyakorlatilag nem lehet eloltani.
Alkalmazások:
A fluort felhasználták az atombomba kivitelezésénél a második világháború idején. Az UF6 (urán-hexafluorid) előállításához, urán izotópok elválasztásához. A félvezető iparban és a nanotechnológiában használják a fluor plazmát maratásra. Felhasználják a hidrogén-fluoridot matt üveg előállítására, mivel marja az üveget. Fluorozott polimerekből készítenek tapadásgátló bevonatokat: teflon. Hűtőgépekben még alkalmaznak freont, mint hőszállító közeget. A fluor megtalálható egyes érzéstelenítőkben, antibiotikumokban, gombaölőszerekben, adalékként egyes fogpasztákban mint fogszuvasodást gátló szer.