A zagytározók meredek falát pernyéből (salak, hamu, szállópernye) építették fel. Alapjuk szélessége 25 méter, külön épített alapjuk nincs, közvetlenül az ott lévő talajra épültek. Az altalaj, amire felépítették körülbelül 4−5 méter mélységben egy agyag záróréteget tartalmaz, de az agyagréteg és a gát alja közötti néhány métert rétegenként változó finomszemcsés homokos, agyagos altalaj tölti ki.
A képen látható gát felszíne arról árulkodik, hogy a gát anyaga nem teljesen vízzáró, azon átszivárgó nedvesség nyomai láthatóak. A gát alatti talajréteg (a agyag záróréteg feletti) szintén áteresztő, azon is képes a cella lúgos anyaga átszivárogni.
A cellák tehát nem teljesen izoláltak. A kifele szivárgó anyag környezetbe kerülését úgy próbálták megakadályozni, hogy az vörösiszap-tároló cellákat egy víz-átnemeresztő felszín alatti fallal vették körül, mely a cellák gátjától mintegy 10 méterre helyezkedik el.