A 10. számú vörösiszap cella sérült sarkában tátongó nyíláson keresztül zúdult ki a 800 000 köbméternyi anyag Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely irányába, a Torna-patak völgyében.
A kizúduló híg zagy a cellában tárolt anyag felső rétegét jelentette, a már megülepedett sűrűbb iszap a tározóban maradt. Ez az anyag még nedvességet présel ki magából, ami folyamatosan távozik a Torna-patakba, de mielőtt abba belekerülne semlegesítik.
A tározóban lévő anyag sűrű zagynak tűnik, de ha valaki odamenne és egy főzőkanállal megkeverné, akkor hirtelen sokkal folyékonyabbnak mutatkozna ez az anyag, mint amilyennek kinéz. Ennek az az oka, hogy az anyag nagyon pici szemcséit összetartó viszonylag nagy felületi erők képesek ezt a kocsonyaszerű állagot kialakítani, de ezek az erők a keverés hatására megszűnnek. Az ilyen anyagot tixotrópnak nevezzük.
Érdekes tény a vörösiszap-zagytározókról, hogy a bennük tárolt anyag heterogén, mert a tározóban mozgó, áramló anyag frakcionálódik, más a szemcseméret (nagyobb) a beeresztés helyén és sokkal kisebb azzal ellentétes oldalon. A lúgosság is nagyban változik, akár 3−4 pH-érték különbség is lehet a tározó különböző pontjain, mely összefügg az ott kiülepedett szemcsemérettel és annak eltérő anyagával.