Vízgyűjtő-gazdálkodás halászat és haltenyésztés esetén

Alapelvek és a jó vízgyűjtő-gazdálkodás jellemzői halászat és haltenyésztés esetén:

Jó vízgyűjtő-gazdálkodáshoz szükséges jó halászati és haltenyésztési gyakorlat

• Érzékeny vizeken a merülőhálós és fenékhálós halfogási gyakorlat mellőzése, tiltása
• Alternatív és szelektív halászati technológiák alkalmazása, gyakorlása
• A halászat szezonális leállítása az ívási és peterakási időszakban
• A mellékfogás (nem célhalak) felelős válogatása és visszaengedése
• A halfarmok elhelyezkedésénél ügyelni arra, hogy ne a lápok közelében vagy annak helyén legyenek és a vízáram megfelelően átjárja őket
• Ketreces hal- és ráktenyésztés esetén az etetéshez felhasznált táp frissességéről, jó minőségéről, a felesleg megszüntetéséről, a ketrecek környékének folyamatosan ellenőrzéséről gondoskodni
• Fenntartható hallárva használatról gondoskodni, nem elhasználni a természetes lárvautánpótlást
• Gyógyszertartalmú élelmet csak diagnosztizált betegség esetén alkalmazni
• Elkerülni a tömeges, az adottságokhoz képest túlzott mennyiségű hal tartását mind tavakban, tartályokban vagy ketrecekben.

Rossz vízgyűjtő-gazdálkodást eredményező halászati és haltenyésztési gyakorlat

• Válogatás nélküli lehalászás merülőhálóval vagy fenékhálóval, a kisebb patakok teljes lehalászása, például torkolatuknál
• Halászat folytatása ívási és peterakási időszakban
• A mellékfogás és a nem célhalak válogatás nélküli kifogása, visszaengedésük elmulasztása
• A lápok helyén halfarmok és más kapcsolódó infrastruktúra létesítése
• A ketrecben tartott halak túletetése nagy szervesanyag-tartalmat eredmények a felszíni vízben, a tavak esetében pedig a halastavakból távozó víz szerves-anyag tartalma lesz túl nagy, így károkat okoz a felszíni vízben
• A nagy szervesanyag-tartalom in situ bomlása oxigénhiányt okoz a halketrecek és a halastavak befolyásainak környékén. Magukat a halakat is veszélyeztetheti
• Antibiotikumok és más biocid anyagok túlzott és felesleges alkalmazása a víz és a természetes ökoszisztéma diverzitásának károsodásához vezethet
• Természetes lárvaszaporulat nem fenntartható mértékű, túlzott kiaknázása, mely gátolja a normális mennyiségű természetes halutánpótlást
• A ketreces tartású exotikus (nem honos) fajok kiszabadulása a ketrecből faji inváziót és nemkívánatos gének elterjedését okozhatja
• A vízminőség romlása mind a természetes, mind a tenyésztett halak, rákok, kagylók, stb. létét és egészséges fejlődését veszélyezteti