Szennyezőanyag az a vegyi anyag, amely a környezetben a szennyezettségi határérték felett fordul elő. szennyezőanyag minden, hatását tekintve veszélyes elem, vegyület vagy anyag, amely az adott közegben (talaj, víz, levegő) természetes körülmények között nem fordul elő vagy a természeteshez képest más eloszlásban fordul elő és fizikai, kémiai, biológiai vagy radiológiai hatása veszélyezteti a környezetet és az emberi egészséget. A szennyezőanyag eredetét tekintve lehet természetes vagy antropogén. Tipikus légszennyező anyagok: NOx, SO2, CO, CO2, fluorid, ózon, dioxinok, sav-, oldószer- és vegyszergőzök. Fő forrásaik a tüzelés, a belső égésű motorok, a hulladéktárolás és -kezelés, valamint a technológiai folyamatok kibocsátása. A víz és a talaj szannyezőanyagai széles kört ölelnek fel. Ezek nagy része káros biológiai hatásával veszélyezteti a környezetet (vegyszerek, veszélyes hulladékok, toxikus v. mutagén hatást kiváltó anyagok stb.), másik része puszta fizikai jelenlétével is veszélyeztetheti az ökoszisztémát. A vízbe jutó motorhajtó-anyagok (benzin, gázolaj), ill. kenőanyagok (kenőolajok, kenőzsírok) pl. vizes közegben a felszínen úszó hártya, emulzió v. diszkrét csepp formájában jelennek meg. Az úszó réteg megakadályozza a víz oxigén-utánpótlását, az emulzió és az olajcsepp a vízi szervezetek légzőszerveire (halak kopoltyúja) tapadva fulladást okoz. A vízmederben leülepedett olaj a vízbeszivárgást gátolja, a talajba kerülve pedig gátolhatja a talajmikroflóra működését. Élővizeinket leggyakrabban veszélyeztető szennyezőanyagok a nitrát és a foszfát, a toxikus fémek, a peszticidek, a fenolok és fenolszármazékok, a tenzidek és az oldószerek. A talaj tipikus szennyezőanyagai a nitrát, a toxikus fémek, a cianidok, a szénhidrogének, a klórozott szénhidrogének, a fenolok és fenolszármazékok, a peszticidek, a tenzidek, a policiklikus aromás szénhidrogének (PAH), a poliklórozott bifenilek (PCB) és a dioxinok. A környezetbe kibocsátott szennyezőanyag terjedése, környezeti elemekbe jutása és a környezeti fázisok közötti megoszlása fizikai-kémiai tulajdonságaitól függ. Az illékonyak elsősorban a levegőt és a talajlevegőt szennyezik, a vízoldhatóak a felszíni és felszín alatti vizeket veszélyeztetik, a nagymolekulájú, hidrofób anyagok pedig a talaj és a felszíni vízi üledékek szilárd fázisához kötődve terjednek és fejtik ki hatásukat vagy immobilizálódnak, "kémiai időzített bombaként" veszélyeztetve környezetünket.