Az asztenoszférában végbemenő felfelé irányuló magmaáramlások megrepesztik az óceáni kőzetburkot. A repedés mentén (5) az asztenoszférából folyamatosan bazaltos kőzetolvadék nyomul a felszínre, ahol hozzánő a repedés szegélyéhez. Így jönnek létre az óceánközépi hátságok (6). Az állandó anyagutánpótlás szétfeszíti a hátságok központi hasadékvölgyét és így a hasadék két oldalán lévő kőzetlemezek fokozatosan távolodnak egymástól.
A távolodó kőzetlemezek vulkanizmusának legfontosabb jellemzői:
- A magma hőmérséklete igen magas 1100-1200oC, mert nagy mélységből, az asztenoszférából érkezik, ezért fémekben nagyon gazdag: magnézium, vas, mangán, kovasavban (SiO2) szegényebb (kevesebb, mint 52%).
- Vulkánjainak működésére elsősorban a lávaömlés jellemző (effúziós vulkánok), hiányzik a tufaszórás.
- Formái: az óceánközépi hasadékvölgyeken kibuggyanó lávafolyamról izzó magvú rögök válnak le, melyek a tengervíz hűtő hatására gyorsan megszilárdulnak. Jellegzetes gömbölyded formákat, párnalávákat hoznak létre. A párnalávák kővánkosai még évmilliók múltán is elárulják az óceánfenéki eredetet. Ilyen párnalávák láthatók hazánkban a Bükk-hegység peremén fekvő Darnó-hegyen és a szarvaskői Várhegy sziklabércein.
Hátságvulkanizmussal a szárazföldön is találkozunk, Izlandon, (Laki-hasadék, Krafla vulkáni öv), ahol az Atlanti-óceán hátsága a víztükör fölé emelkedik. A felszínre érkező, hígan folyó bazaltláva azonban már új formákat hoz létre: lávatakarókat, kisebb vulkáni kúpokat. A lávatakarók több százezer km2 kiterjedést és több száz (esetleg 1000) méter vastagságot is elérhetnek. A távolodó lemezek vulkánjainak kőzetei a bázisos kőzetek csoportjába tartoznak. Legismertebb a bazalt.
http://www.ngkszki.hu/seged