Kép forrása
Selmeczi Kovács Attila: Elfeledett magyar mesterségek és népélet
Leírás szerzője
Weprot Kft.
A XIX. század pesti utcáinak megszokott alakja volt a dunavízárus, aki kétkerekű szamaras kordéjával házról házra járva kínálta portékáját. A belváros lakossága a magánkutak vizét fogyasztotta, és mivel a pesti kutak vize salétromos és kemény volt, a mosáshoz és a főzéshez a Duna lágyabb vizét használták. A hajdani dunavizesek a várost felosztották egymás között; mindegyiknek megvolt a maga körzete, és ezt idővel fiaik örökölték. A főváros közműhálózatának kiépítésével azonban szinte egycsapásra megszűnt ez a sajátos – meglehetősen rövid életű – foglalkozás, amely fontos szolgáltatói szerepén túl egyik érdekes színfoltja volt a XIX. századi főváros arculatának.
Selmeczi Kovács Attila: Elfeledett magyar mesterségek és népélet