Somló

A Bakony hegység nyugati lábánál, de már a Kisalföld sikságából emelkedik ki a Somló páratlan szépségű, 435 m-es harang alakú vulkáno kúpja.

A kö­rülötte elterülő, hullámos térszínből mint hatalmas sziget nyúlik a ma­gasba, és már messziről magára irányítja figyelmünket.

Somló hegyi levegője igen egészséges. Ezt hosszabb-rövidebb ott­tartózkodás után már sokan tapasztalták. A Somló vidéki falvakban sok­kal több öreg ember él, mint más vidékeken, amit a helybéliek a jó leve­gőnek tulajdonítanak. A szőlővidék lakosai mindenkor élénk érdeklő­déssel kísérik az időjárás alakulását, Somló sem kivétel.

Az Somló hegyen épült első vár keletkezésének ideje ismeretlen. 1092-ből, Szent László idejéből „castrum Somlyó" néven való említése hamis oklevélen alapul, amely 1389−1390-ben készült és 1399-ben írták át. (Ugyanis maga a „Somlyó" névalak is hibás!) Valószínű tehát, hogy Szent László idejé­ben vár még aligha lehetett itt. Feltehetőleg a tatárjárás, tehát 1241−1242 után épült mint királyi vár. 1389−1390-ben Zsigmond király a kedvelt, és a vele mindvégig kitartó Garaiaknak: Miklós nádornak és testvérének, Jánosnak és maradékainak adja. 1464-ben Mátyás király a birtokot Kani­zsay László kir. lovászmesternek adja. 1464-ben és 1478-ban a vár Veszprém megyei tartozékai: Berzseny, Doba és Torna. Mátyás király halála (1490) után Szapolyai István nádoré. A Szapolyaiak 1495-ben Ba­kócz Tamás egri püspöknek és testvéreinek adják el 12 ezer aranyforin­tért, amit II. Ulászló 1502-ben hagy jóvá.

Somló vára Bakócz Tamás alatt élte fénykorát. Ő építtette át szép várrá, aminőnek romjai alapján el tudjuk képzelni. Ekkor készülhettek a vár faragott ajtó-, ablakkeretei, a szép boltíves és tornyos kápolna.

A Somló geológiájáról, természeti érdekességeiről és a vár történetéről részletesen is olvashat a csatolt leírásban vagy az internetes utikalauzban.