Szulfidok és rokon vegyületek

Ebbe az ásványosztályba a fémeknek kénnel, szelénnel és tellúrral, illetve arzénnel, antimonnal és bizmuttal alkotott vegyületei tartoznak. Az osztály ásványainak legnagyobb és legfontosabb részét a szulfidok alkotják. A szelenidek, telluridok, arzenidek, antimonidok és bizmutidok kisebb számban ismertek és sokkal kisebb mennyiségben jelennek meg.

A szulfidok általános jellegzetessége a fémes megjelenés, átlátszatlanság és a magas sűrűség. Jól vezetik az elektromos áramot illetve félvezetők. A szulfidok a legfontosabb ércásványok. Magmás folyamatok során keletkeznek a földkéreg mélyebb rétegeiben, de meteoritekben is előfordulnak. Képződhetnek szulfidok még üledékes környezetben is, ehhez azonban reduktív körülmények szükségesek. A szulfidok a felszínre kerülve, illetve annak közelében kevéssé állandók. A szulfidok könnyen oxidálódnak, elbomlanak, melynek során zömmel vízben oldódó szulfátok képződnek. Ezekből aztán hidroxidok, oxidok, karbonátok és más vegyületek keletkezhetnek.

A szulfidokban a kémiai kötéstípusok széles skálája megtalálható (fémes, kovalens, ionos, van der Waals kötések egyaránt). A szulfidok rendszerezése alapvetően a fémestől a nemfémes jelleg irányába terjedő irányt jelez. A rendszerezés részletei az ajánlott irodalom tartalmazza. Az első alosztályba az ötvözetszerű vegyületek tartoznak. A további alosztályokat a fém:kén arány szabja meg. Külön alosztályt alkotnak a szerkezetileg különálló szulfosók, illetve a nemfémes szulfidok (benne az arzén-szulfidok, alkáli-szulfidok, szulfohalogenidek és szulfoxidok).

Az ebbe az osztályba tartozó vegyületek mennyiségileg a földkéreg megközelítőleg 0,15%-át teszik ki. Ezek nagy része vas-szulfid, a többinek az együttes mennyisége nem éri el a 0,01%-ot. A fotón látható ásványok tulajdonságai az ásvány fotójára kattintva, a „Részletek” pont alatt tekinthetők meg.